A tudomány gyerekkorom óta foglalkoztatott. Voltak azonban olyan részei az életemnek, amikor komolyan elkezdtem kételkedni abban, hogy a tudomány minden aspektusát le tudja-e írni a világunknak. Egyáltalán ne higgyétek azt, hogy azt kezdtem el hinni, hogy akár a Föld lapos is lehet, hanem ennél sokkal lágyabb kérdéseket tettem fel. Elsődlegesen az érdekelt, hogy mennyire furcsa, hogy a tudomány sokszor bezárja magát a saját alaptéziseibe. Tehát kitalál egy tudós valamit, bizonyítja és onnantól megcáfolhatatlan tényként kezelik, egészen addig, amíg valaki elég bátor lesz ahhoz, hogy újat mondjon.
Amit én ebben érdekesnek tartok, az a kettő között eltelt idő. Rengetegen bizonyos dolgokat áltudománynak vagy teljes őrületnek tartottak a régi időkben, amik most már bevett részei a tudásunknak. Tehát a tudomány egy elképesztően hasznos dolog, egyszerűen csak ez is ki van téve annak az emberi tényezőnek, hogy szeretjük a világunkat biztos szabályok szerint leírni. Ez azonban úgy tűnik, hogy nemcsak nem lehetséges, hanem még valamennyire hátráltatni is tudja a tudomány által végzett munkát.
Én például pár éve olvastam egy könyvet a csillagászatról, ami teljesen felnyitotta a szememet bizonyos dolgokkal kapcsolatban, amiket az iskolában kőbe vésett tényekként tanítottak. Az egész könyvnek az volt a lényege, hogy valójában semmit nem tudunk biztosra a csillagászatról, ez azonban egyáltalán nem baj. Sőt, az, hogy beismerjük azt, hogy mennyire limitált a tudásunk, az első lépés tud lenni afelé, hogy új kérdéseknek engedjünk teret. Később pedig az ilyen kérdésekből lesznek a nagy áttörések, amik teljesen átírják a világunkat.